2018. február 18., vasárnap

Ma mérlegre álltam .....


megállapítottam, hogy a hájam nyomokban Andit tartalmazz...
Az elmúlt két hét alatt +4 kg magamra rántottam, megéri nekem odafigyelnem magamra most látszik igazán. Némi kis lazaság és meg van az eredménye rögtön, most legalább 3 hét lesz, mire visszaállítom az elcseszett étkezésem és még kb plusz 2 hét , amire lemegy a +4 kg 😠
Komolyan nem is értem magam, hogy miért mindig  azt a megoldást választom, hogy zabálok, ha gondom van..Miért nem futok inkább ? Félek, hogy összetévesztenek valakivel :D


A nagy fenét, egyszerűen  a "halálra zabálás" a  legegyszerűbb módja, hogy totál kiüssem magam, úgy 1-2 órára,  amíg emésztek igen csak nagy kínok közepette. Addig sem a gondjaimmal vagyok elfoglalva, hanem a "fájdalmaimmal"
Ideje lesz változtatni ... Nem lesz, hanem itt az ide most változtatni :)

2018. február 17., szombat

The end

Hétfőn már nem megyek, vége egy korszaknak.
Közvetlen kolléganőimtől egy kis ajándékkal búcsúztam el, a kis szíveket levendulás töltettel tettem illatossá. A  többiek a fel nem tárt konyha művészetem egy darabjával ismerkedhettek meg, azaz  kókuszgolyót és Mirindás sütit kaptak.
Most egy kis pihés jön, angol tanulással és olvasással megspékelve, ha már kaptam egy jó kis könyvet ( Al Ghaoui Hesna : Félj bátran) aztán március 1-től irány az új helyem:)


2018. február 10., szombat

Tudorok is letudva

Most volt időm olvasni, le is tudtam a könyvtárból kihozott könyveket, jól kiolvastam mindet.
Az "Izek, imák, szerelmek 2" nem tetszett, azt hiszem túl nagy volt az elvárásom az első rész filmes változata miatt. De már belekezdtem, akkor csak kiolvastam.

Most a Lány a vonaton-t kezdtem olvasni, hát nem éppen  izgalmas az első 70 oldal, de remélem,  majd csak beindulnak az események.

Kedden jelenésem van a könyvtárba, még nem tudom milyen könyveket veszek ki, de a listámon van jó néhány  ígéretesnek tűnő könyv , szóval nem hiszem, hogy üres kézzel fogok kijönni a műintézményből:)

Ami most a legjobban izgat, hogy hétfőn kezdődik az utolsó hetem a jelenlegi munkahelyem, remélem hamar eltelik a hét és felszabadul a lelkem a "fogságából"

2018. február 9., péntek

Megadtam magam ...

Január 22-én felmondtam. Utólag már tudom, hogy előbb kellett volna,
Egyszerűen nem voltam képes megszokni azt, hogy  50 ember egy irodai légtérben dolgozik minden nemű elhatárolás nélkül, a sok zsivajt és a mindenki mindent hall és lát sztorikat. Képtelen voltam azonosulni azzal, hogy szinte minden hónapban más és más volt a feladat felosztás.  Az agyam olyan ellenállásba kezdett, hogy az elmondani nem tudom, nem akart már semmit sem befogadni , csak folyamatosan küldte a jelzést számomra, hogy nem az én munkahelyem ez , keresek mást.Eleinte kizárólag kudarcnak éltem meg, hogy nem tudom megtalálni a helyem a munkába. Most már tudom, hogy egy lehetőség volt számomra ez a 7 hónap, hogy meglássam azt az utat, ami nekem való.
Nem szégyen és kudarc beismerni, hogy nem nekem való ez a munka.
Nekem nem való az, hogy egy monitor előtt üljek és adatokat rögzítsek , nekem nem való, hogy egy olyan csapatban dolgozzam, ahol a kolléganőimet képtelen vagyok megszeretni , elviselni a viselkedési mintájukat. Nem nekem való, hogy zajongjanak mellettem , hogy nem tudjam, hogy miért is felelek én, és nem nekem való az a munkahely, ahol nem tisztelnek.
Már nem gondolom úgy, hogy csak én vagyok a hibás, abban, hogy nem tudtam beilleszkedni.
Egyszerűen  túl sokáig győzködtem magam, hogy majd megszokom ezt a munkakört és nincs olyan amit ne lehetne megtanulni... Valóban nincs olyan , amit ne lehetne megtanulni, de mit ér a tudásod, ha nem szívesen használod, mert akár gúnyolódás tárgya is lehetsz  ....be kellett látnom, hogy nekem kell az, hogy érezzem, hogy a munkakörömhöz kell a személyiségem egy darabkája is , nekem kellenek az emberek , kell hogy "szeressenek" ..nekem kellenek a pozitív visszajelzések nap mint nap...és itt egy mosolyra vagy egy kedves megszólításra vagy pusztán a bizalommal felém fordulásra gondolok, mint pozitív visszajelzés...Most nem győzöm magamba megerősíteni, hogy nem vagyok hülye, nem vagyok hasztalan, nem vagyok rossz ember. Amúgy még hálás is lehetnék , hogy végre megértettem, hogy soha , de soha nem nyomjam el magamba azt, hogy hallgassak a megérzéseimre, hogy soha többet ne engedjem meg magamnak azt, hogy arra gondoljak, hogy majd jobb lesz, majd megváltozom és hozzá szokom a dolgokhoz és kínozzam a lelkem ... Nem nekem kell megváltozni, hanem a körülményeket kell megváltoztatni és a lehető legkevesebb megalkuvást tenni , hogy önmagam maradhassak ....
Március 1-én kezdek az új helyemen , ahol egyenlőre csak adminisztrációval fogok foglalkozni, és megbeszéltük az új  főnökömmel, hogy ha velem szembe jön álmaim állása , akkor bármikor felállhatok és elenged (hiába , ezért jó , ha az ember ismerősnél kezd dolgozni )


2018. február 1., csütörtök

Két light könyvet kivégeztem.....

most jöhet egy kicsit komolyabb még pedig a TUDOROK .
Hát az "Ízek, imák, szerelmek 2" nem egy nagy durranás volt, sokszor untam és bizony bele lapozgattam. "Ha lenne  lett egy másik életed" pont annyit adott ,amennyit vártam tőle. Egy kis könnyed olvasmányt, nem többet :) 

2018. január 15., hétfő

Olvasójegy



Első körben ők jöttek haza velem:) 
Anne Gracie: Tudorok
Liz Fenton-Liza Steinke:Ha lenne lett egy másik élet
Elizabeth Gilbert: Hűség 


2018. január 13., szombat

Régen nagyon sokat olvastam

aztán az egyetem alatt igen csak megcsappant az általam elolvasott könyvek száma. Gondolom miután egy-két szakkönyvön átrágtam magam (pl Közigazgatási jog, Politológia, Bevezető a társadalombiztosítási jogba) már valahogy nem maradt energiám mást olvasni.
A nyáron volt pár könyv amit kiolvastam, ezek főleg skandináv krimik voltak. Tegnap délután és este neki ültem és megcsináltam a 2018-as évre vonatkozó KIFOGOM OLVASNI IDÉN listámat...95 könyv ....hmmm .... Hogy kik vannak a listámon?  Kepes András , Náray Tamás, Natasha Solomons, Elizabeth Gilbert, Robert Merle, Fábián Janka ...stb, stb.
Úgy hogy ma "ünnepélyes keretek" között beiratkozom a megyei könyvtárba jó pár év kihagyás után újra :)
Na ebből mi lesz ???

2018. január 12., péntek

Az angol , ami néha kínai :D

Na ugye van nekem egy diplomám, ami csak akkor lesz teljes értékű, ha produkálok mellé, egy csodálatos középfokú nyelvvizsgát.
Persze Csandi megint nem kicsit álmodott , meg nem is a könnyebb oldaláról közelíti meg a dolgokat.
Mehettem volna eszperantót tanulni, oszt durván lenne 6 hónap alatt egy szuper kis középfokú nyelvvizsgám, valami "embertelen nyelvből" Áhh nem, én rögtön bele a "közepíbe" és neki ugrottam az angolnak. Amikor hallgatom itthon a CD-t időnként csak nézek ki a fejemből, hogy jó helyen járok én? Ez most angol valóban vagy kínai vagy nem is tudom milyen nyelv.
Aztán meghallgatom még 2x és akkor már hallom, hogy hoppá itt egy angol szó, hoppá ott egy angol szó.
Azt hiszem van hova fejlődnöm, de mit tudjuk :

Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.
IV. Károly aláírása  az ott IV.Károly aláírása

Jelenleg ha a hallásom és a nyelvtudásom összeteszem, már érek is úgy kb. 1 kerek, szép magyar lánnyit :D


2017. december 30., szombat

Lassan vége ennek az évnek is ....


Ez az év nem az én évem volt. Vagy legalább is nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy tavaly ilyenkor elképzeltem, hogy milyen is lesz majd a 2017.
Nem volt nagyon rossz év, de jó sem volt.

Sok új dolgot tapasztaltam meg, és rengeteg új érzést is. Voltak nagyon boldog napjaim, de voltak nagyon szomorú napok is.
Sok új ismeretségre szert tettem és bizony sok olyan ember is elsodródott mellőlem, akikről azt hittem, hogy vele aztán "örökbarik" leszünk.Utólag átgondolva, sokkal több időt kellene a barátaimra fordítani, de rohanó világunkba az , hogy mennyi időt tudtunk egymásra fordítani nem csak rajtam múlott.

Sajnos haltak meg olyan emberek is, akik sokat számítottak nekem. Viszont  születtek kisbabák is , akik megleptek érkezésükkel.

Fájó szívvel, de munkahelyet váltottam, új szakmám lett, új dolgokat tanultam és most is tanulok. Igazából nem érzem úgy, hogy jól döntöttem, hogy eljöttem a munkahelyemről, ha akkor tudom, hogy hamarosan megszűnik az összes bajom forrása, akkor kitartóbb lettem volna. De hát megtörtént, ami megtörtént, vissza már nem lehet az időt forgatni, ugyanúgy, mint ahogy előre sem lehet.

Kaptam sok -sok szeretettet és adtam is magamból, nem is keveset. Mondhatni nullszaldós  a "szeretet gyáram".

Sajnos a nagy "fészbukolás" beszívott teljesen, az utóbbi két hétben kezdek kevesebb időt tölteni a nagy "hazugság könyv" lapozgatásával és igyekszem még kevesebbet tölteni ezzel az elfoglaltsággal 2018-ban. Valódi élményeket akarok szerezni.

Pozitívumok :
-Anyukám 75 éves és nagyon jó egészségnek örvend, Anyósom betöltötte a 90 évét, korához képest el van, és kis családom minden tagja jól van.

-Nem lettünk szegényebbek, sőt egy kicsit jobban is élünk ,mint tavaly ilyenkor.

-5 kg-val vagyok kevesebb, mint tavaly ilyenkor, és ha még nem ettem volna végig az egész decembert, akkor lehetnék akár 9kg-val is kevesebb:)

- "A  legszebb családom" díj az enyém :) 






Kívánom minden kedves olvasómnak , hogy olyan legyen a jövő éve, ami bővelkedik mindenféle jóságban, boldogságban, gazdagságban !



2017. december 3., vasárnap

Csendes hétvége

elkezdtem rendet rakni, a kis hobbi szobámba , még valamikor szeptemberben. Aztán 3 óra pakolás után eluntam a dolgot, hogy csak félkész dolgok kerültek a kezembe, így aztán hamar fel is adtam a dolgot. Ma megint csak bele vágtam a rendrakásba. Akkor akadt a kezembe ez a kis eperke , ami lassan 3 év várta, hogy befejeződjék. Hát ma befejeződött :) 




Lassan csak elfogy minden félbe maradt dolgom. Már csak a lelkem rendbe tétele van hátra. Lehet hogy azt kellene legelőször befejezni, de egyenlőre örülök neki, hogy az alkotó kedvem visszatért.
Igen csendes volt a mai nap, a gyerekek szerte-szét voltak.Lara dolgozott dekoráltak,készítették elő a holnapi munkát.Tamara a bécsi vásáron, Dorián lazult a szobában. Azt hiszem erre mondanák, hogy a nyugalom csendben belopódzott hozzánk. Én is  nyugodtan tettem vettem , mostam , takarítottam és és a kb. két hónapja kívánt sütimet is megsütöttem.  

Persze jól be is laktam belőle :) Most egy darabig el leszek sütizés nélkül , aztán meg jön a karácsony. Karácsony meg süti nélkül nincs , szóval nem ragozom tovább :) 
Remélem mindenkinek hasonlóan jó hétvégéje van/volt :)


Meghitt Adventet kívánok minden kedves Olvasómnak!❤❤❤

2017. december 2., szombat

Egy kis alkotás végre

 Már nem is emlékszem, hogy mikor alkottam valami  újdonságot,  szépségeset, ráadásul határidőre.Mint látszik nincs egyforma , ha  beindul a gépezet :) Van fázós orrú, nem fázós és van hosszú sapkás és  még nincs vége.....


2017. november 11., szombat

Hihetetlen :)

Na jó nem , de tényleg :)
Múlt héten 46 éves lettem , és valahogy úgy érzem, hogy letagadhatok vagy 5-6 évet.Gondolkodom, hogy melyik 5-6 évem tagadjam le :D

És ahogy elnézem a képeim, tényleg úgy érzem, hogy nem nagyon öregszem. Bár a szemem sokat romlott az utóbbi időben, azért remélem nem az "öregkori vakság" mondatja velem az előbbi megállapításom :) 
Jövő héten szabadságon leszek néhány napot, várom már nagyon, mert annyi mindent terveztem az ünnepek előtti időszakra, hogy jó ha a felét megvalósítom.És nem olyan apróságokra gondolok, hogy lefogyok még 5 kg , vagy ablakot pucolok. Sokkal nagyobb dolgokat gondolok, pl: kiolvasok vagy 10 könyvet, megkötöm a téli sapkasál szettem, varrok néhány asztal terítőt és végre eljutok Pestre a NetesÁgnesemhez. ❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
Remélem jövő héten csupa jó dolog fog velem történni és egy kis "enerdzsi" feltöltésben lesz részem, azt hiszem nagyon rám férne már a töltődés.
Szorítani tessék, hogy minden úgy legyen, ahogy én azt fejben eldöntöttem:) 

2017. október 26., csütörtök

A kép internetről gyűjtve 


"A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják."

Csernus Imre

Tényleg nem tudom, hol hagytam el, de lassan beteges már, mennyire nincs önbizalmam.
Ha valaki látta valahol, legyen olyan kedves és szóljon neki, hogy jó lenne ha haza jönne, hiányzik .

2017. október 11., szerda

Rohan az idő .....

tegnap letelt a próbaidőm és úgy tűnik maradhatok.😊
Közben elkezdődött az angol tanfolyam is, heti 6 órám van, hasítunk mint az állat.
Sajnos hét közben nem sok idő van gyakorolni,így aztán hétvégére marad a tanulás. És nagyon sokat kell tanulnom, hiszen már több mint 13 év telt el azóta, hogy elvégeztem egy 100 órás tanfolyamot és az emlékeim igen csak megfakultak.
Dorián felajánlotta, hogy segít , rám is fog férni :)
A családban mindenki a náthájával , torok fájásával küzd.
És aki aztán nem vagyok egy húsleves fan, már kétszer főztem húslevest az eltelt 2 hétben.
Múlt héten nekem használt a "gyógyszer" , most remélem Larát és Tamarát is helyre teszi a jó kis tartalmas , meleg leves.
Mint Pavlov kutyája ma olyan voltam. Ahányszor csak meghallottam, hogy valaki matat a konyhába , arra gondoltam, kész a leves, tálalnak, beindult a nyál elválasztásom. Közben meg tudat alatt tudtam, hogy rajtam kívül senki nem tudja, mikor is van kész az a leves.
Ma 22:15-kor zártam el a gázt a leves alatt, Lara is és én is egy nagy tányérnyit bepusziltunk.
Holnapra csodálatos gyógyuláson kell átesnünk :)
Megyek is lefeküdni, jöjjön az a csoda minél előbb :)


2017. szeptember 28., csütörtök

Elkészültem, kikészültem azon

hogy hova lett az én alkotó készségem? Időm? Kedvem? 
Ezt a kis H betűt lassan egy éve hímeztem és azóta nem voltam képes befejezni.Vajon mi lett velem? 






2017. szeptember 23., szombat

Terápia

Nincsenek mostanában jó napjaim, valahogy elfogyott a jó kedvem, türelmem, kitartásom, akaratom.
Nincs kedvem semmihez sem.Nem szeretek haza jönni mert nem olyan a lakásunk , ahogy én szeretném, de máshol sem szeretek lenni, mert minden hol jó, de legjobb otthon.
Igen iszonyt kettősség van mostanában bennem , ez nem jó, tudom, de egyszerűen ilyen napjaim vannak.
Oldandó a helyzetem, tegnap este terápiás jelleggel neki álltam lomtalanítani, rendezni a dolgainkat, dolgaimat. Első körben eltettem a nyári ruhatáram néhány még hordható darabját, amiről tudtam, hogy nem fogom már felvenni , mert idén sem vettem már fel egy zsákba tettem és hétfőn megy a gyűjtő konténerbe.
Összeszedtem a sok kis apró mütyürt a szekrényről, amit az évek alatt felhalmoztam és mindent egy dobozba tettem első lépésként , nem volt még szívem kidobni , egyenlőre a szekrény tetején várja a sorsát a dobozka.
És miközben pakoltam , rámoltam  a háttérben gondolkodó üzemmódba helyeztem az agyamat.
És valahogy, ahogy a dobozba kerültek a "csetreszek" úgy lettem egyre nyugodtabb.
Összegezve a tapasztalataimat, takarítás, lomtalanítás a legjobb nyugtató.
Mától nem "nyugoggyá  le, mert attól megnyugszó" van, hanem :
Takaríts, lomtalaníts , mert attól lenyugszik a lelked.


2017. szeptember 21., csütörtök

Az a helyzet, hogy ...


újra olvastam a Kisherceg című könyvet. Most felnőtt fejjel tetszett is. Sőt !
Van néhány részlet, ami szinte nem megy ki a fejemből.
Lehet fölnőtt lettem?


Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.


Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni.

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.


Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.


2017. szeptember 19., kedd

A cvekedli


Kb egy hete a neten olvasgattam és  találtam egy sztorit , mely szerint Karády Katalin és barátnője egy alkalommal amikor  moziba mentek,  nem lévén akkor még nachos és pop-corn, egy adag káposztás cvekedlivel tértek be az objektumba. A film nézés majdnem abba maradt össznépileg, mikor a nézőteret betöltötte AZ ILLAT , a káposztás cvekedli illata.

Na én ezt az illatot akartam már egy hete érezni és nem csak az orromat szerettem volna kényeztetni, hanem a gyomrom is. Ma eljött az ideje a kényeztetésnek :)
Degeszre ettem magam és elképzeltem, ahogy a moziban ülök és falatozom a káposztás cvekedlimet egy piros zománcos lábosból  ✌😉😊



2017. szeptember 10., vasárnap

Egyik új kedvencem



Méreg a gyanú -
Az íze nem is undok eleinte,
De ha kissé megbolygatta már a vért,
Úgy lángol, mint a kénbányák.
                                           William Shakespeare




2017. augusztus 31., csütörtök

Leporoltam a varrógépen .....

már régen találkoztam vele, ideje volt újra "randizni" :) 
Ő kapott egy kis olajat , új tűt, alapos törölgetést. 
A találkozóra magamat is egy kicsit gatyába ráztam. Csini kis körmöcskék és egy nagy generál a fodrásznál. Rám fért :)




(Úristen micsoda táska van a szemem alatt , vagy ez a korral jár ? ) 

Nagy meglepetésemre rá kellett jönnöm, hogy majdnem elfejetettem varrni :) Egy rejtett cipzár bevarrása kifogott rajtam, de nem olyan fábuuul faragtak engem, aki hamar feladja:) Aztán csak belejöttem, mint kiskutya az ugatásba:) 
Újra elkezdek alkotni,varrni, mert az kell nekem a kreativitás kiélése :) 
Hamarosan itt a szeptember. És ha szeptember akkor mint pár éve mindig ,  beülök az iskola padba, igaz most nyelvtanulási céllal, hogy a diplomám mellé meglegyen a követelményként előírt komplex nyelvvizsga is, és akkor talán érni is fog valamit a diplomám. 
Kezdem megérteni, hogy mit is takar az egy életen át való tanulás :)